Ma már a bizalmatlanság olyan méreteket ölt, hogy a befektetők lassan a dollártól és az eurótól is félnek, semmilyen pénzpiaci terméket nem mernek megvenni – marad a befektetési arany. És akkor ezen a piacon is azt tapasztalják, hogy eltérő minőségű, gyanús arannyal is találkozhatnak…

Egyre több hír röppen föl a gyenge minőségű, sőtt hamisított befektetési arany termékekről, ezért nem árt vigyázni.

Javaslom, hogy olvassák el írásunkat, amelyben tisztázzuk, hogy mitől is tekinthető egy befektetési arany London Good Delivery minőségűnek.

Tudomásunkra jutott az is, hogy megjelentek idehaza a “három kilences” gyengébb minőségű és a nemzetközi minősítéssel nem rendelkező befektetési aranyak is.

Tehát nem árt résen lenni, nem okvetlenül a legolcsóbb ár a legjobb vétel biztosítéka, a minőségre is oda kell figyelni.

Melyik aranyat vegyem?

A hazai forgalmazók jelentős része német, osztrák és svájci finomítókkal/kereskedőkkel áll kapcsolatban és onnan szerzi be az aranyat. Ez a minőségre nézve jó dolog, egyedül az áralakulásnál jelent további “árfelhajtó” tényezőt, hiszen az arany áralakulása mellett már a HUF/EUR árfolyam alakulása is befolyásolja a vételárat.

A hazai gyártók termékeinél még nagyobbak a minőségi eltérések, tehát itt fokozott óvatosság ajánlott. Csak a legjobb minőségű, minősített, certifikáttal ellátott és fóliázott aranyat vásároljuk meg. Ne csak a gyártóra figyeljünk, hanem a kereskedő személyére is odafigyelve hozzuk meg a vételi döntésünket!

Mire jó a Kinebar?

Az Argor-Heraeus csoport által kidolgozott, egyedülálló KINEGRAM technológiával készített hologramos biztonsági formáció, mely az aranytömbök hitelességét hivatott jelölni. Préseléssel kerül közvetlenül a tömb felületére, így jelzi tulajdonát például a svájci jegybank már 1993-óta és a Raiffeisen is alkalmazza ezt a megoldást bizonyos aranytömbökön.

Az interneten található számtalan webáruház és forgalmazó közül válassza a minőséget. Törekedjen a személyes átvételre és csak akkor fizesse ki az aranyat, ha a kereskedő személyét megbízhatónak ítéli! A jó arany befektetés a vásárlásnál kezdődik, de valamikor évekkel később az eladással végződik – és a minőségi gondok árát csak akkor fogjuk tudni lemérni…

dr.Tatár Attila

Dennis Gartman nem nevezhető gold bugnak, azaz notóriusan az aranybefektetést ajánló elemzőnek. Ezért különösen érdekes, amit Trump megválasztása után a CNBC-nek nyilatkozott.

Az adó reggeli műsorában úgy vélte, hogy a piacok nem voltak felkészülve Trump győzelmére. Nagyon sok pénz áramlik most a biztos menedékekbe, így elsősorban az aranyba és a japán jenbe. Az arany már az ázsiai kereskedésben nagyot emelkedett, amikor kezdtek érkezni a Clinton – és a piaci résztvevők többsége – számára riasztó hírek a részeredményekről.

Gartman szerint a dollár is erősödni fog, mert Trump várhatóan protekcionista politikája elsősorban az Amerikába exportáló gazdaságokat fogja hátrányosan érinteni, így mindenekelőtt Európát, azon belül is különösen Németországot. Gartman nem csinált titkot abból, hogy ő is Trumpra szavazott, és hozzátette, hogy a választás fő nyertese a befeketési eszközök között az arany lesz. A várhatóan növekvő infrastrukturális beruházások miatt emelkedhet többek között a vas és a vörösréz ára is, míg az olajé csökkenni fog, mert Trump növelni akarja az amerikai olaj- és földgázkitermelést és a szénbányászatot is.

Tóth Péter

Az utóbbi időben egyre több neves befektető, elemző és intézmény figyelmeztet, hogy növekednek a kockázatok a világgazdaságban, a 2008-as válság utáni – amúgy is elég gyenge – fellendülés kifulladóban van. Nem csak az értékpapírpiacok résztvevőinek, de az úgynevezett „átlagembereknek” is nehéz időkre kell felkészülniük.

I.) Az IMF figyelmeztetése

A Brexit, a jüan leértékelődése, a világgazdaság lassulása, a nyersanyagárak csökkenése elsősorban a befektetők hangulatát, kockázatvállalási kedvét befolyásolta negatívan, de mindezek a globális pénzügyi rendszert is kedvezőtlenül befolyásolják.

Októberi globális pénzügyi stabilitási jelentésében a – vészmadárkodással nem vádolható – IMF három fő problémára hívta fel a figyelmet. A középtávú kockázatok fokozatosan nőnek. A legfejlettebb gazdaságok, az USA, az EU és Japán különböző ciklikus kihívásokkal néznek szembe, és ezek mindegyike komoly akadályt jelent a pénzügyi rendszer működésére nézve. A fejlett országok még mindig egy alacsony növekedés és alacsony kamatok által meghatározott környezetben vannak, és ez alacsonyan tartja a vállalatok nyereségességét is. A tartósan alacsony növekedés és az alacsony profitok pedig negatív visszacsatolást eredményeznek a gazdaság jövőjére nézve, hiszen a cégek emiatt halogatják a beruházásokat, és a kívánatosnál kevesebb munkahely jön létre.

A három legnagyobb gondot az IMF szerint a következők jelentik.

1.) Az európai bankrendszer komoly krízisben van, ami figyelmeztető jel az egész világgazdaság számára. Az európai bankok még mindig nem heverték ki a válság hatásait. Főleg az EU déli tagállamaiban magas a nem fizető adósok aránya, ami nagy terhet ró az egész pénzügyi szektorra. Mivel a bankok jelentős része veszteséges, és a negatív kamatoknak köszönhetően a többi országban is legfeljebb minimális nyereséget tudnak elérni a pénzintézetek, a befektetők nem tolonganak a szektor körül. Így a bankok feltőkésítése komoly akadályokba ütközik, a hitelezés alacsony szintje pedig visszafogja a gazdaság egészét, leginkább éppen azokban az országokban, ahol a válság miatt a legnagyobb volt a visszaesés.

2.) A globális adósság rekordszintet ért el. A kormányok világszerte egyre több kötvényt bocsátanak ki, hogy a költségvetési deficitet finanszírozzák. Ezt megkönnyítik a rekord alacsony szintű kamatok, ami miatt sok országnak a most kibocsátott kötvények után nemhogy nem kell fizetnie kamatot, hanem még neki fizetnek a befektetők. (Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy kölcsönügyletnél a kölcsöadó fizessen azért a lehetőségért, hogy kölcsönadhatja a pénzét…) A költekezés azonban folyamatosan veszít hatásából, az alacsony – sőt sok esetben negatív – kamatok sem turbózzák fel a gazdaságot. Közben az államadósság GDP-hez viszonyított aránya egyre nő világszerte. A legnagyobb gondot Ázsia két legjelentősebb gazdasága jelenti, Kína teljes eladósodottsága a GDP 246%-a, Japánban ez a szám 228% a tavalyi adatok alapján.

3.) A feltörekvő országokban a nem pénzügyi vállalkozások eladósodottsága a GDP-hez képest szintén nő, ami a csődök szaporodását vetíti előre ezekben a gazdaságokban, ami nem csak logikus következmény, de a múltban már több válság tört ki a fejlődő országokban emiatt. Különösen a kínai „árnyékbankok” jelentenek kockázatot, amire a hazánkban is közismert Soros György is többször figyelmeztetett. Az, hogy a kínai kormány engedi, sőt bátorítja a hitelezés növelését, az adósságszint ellenőrizetlen növekedését okozza, és a kockázatkezelés elhanyagolását mutatja. Egy újabb válságban a hitelek nagy tömege dőlhet be, ami a kínai gazdaság méretei, és a világgazdaságban elfoglalt helye miatt súlyos globális krízishez vezethet.

Az IMF jelentése ezekre a kockázatokra igazi megoldást nem kínál, bár ad néhány tanácsot elsősorban a kormányzatok és a jegybankok számára, ami persze a megtakarításaikért aggódó befektetőknek nem jelent segítséget. Nekik más forrásokból kell tájékozódni, ha fel akarják vértezni magukat a várható kihívásokkal szemben.

II.) Mohamed El-Erian szerint nehéz idők jönnek a befektetőkre

Mohamed El-Erian a legismertebb közgazdászok egyike, korábban a világ legnagyobb kötvényalapját kezelő amerikai PIMCO vezérigazgatója, ahol a korábban kötvénykirálynak is nevezett Bill Gross társa volt. Jelenleg a PIMCO anyacégének, az Allianznak a vezető közgazdasági tanácsadója. Az Arany Világtanács legutóbbi kiadványában őt kérdezték arról, hogy hogyan lehet okosan befektetni a jelenlegi alacsony kamatok közepette.

El-Erian kiemelte, hogy figyelemreméltó az a nyugodtság, amellyel a piacok fogadják a sok esetben meglepő politikai fejleményeket, legyen szó a kicsit sem szokványos amerikai választási kampányról, vagy a Brexitről. Ennek hátterében szerinte a jegybankok mindenhatóságába vetett már-már vak hit áll, mert azok az utóbbi években a laza monetáris politikán keresztül minimálisra csökkentették a volatilitást, és a különböző politikai vagy gazdasági események alig fejtettek ki hatást az értékpapírpiacokon. El-Erian azt gyanítja, hogy a jegybankok hatékonysága csökken, így a jövőben számítani kell arra, hogy egy-egy nem várt esemény a piacokat a korábbiaknál jobban meg fogja rengetni.

El-Erian három fő kockázatot lát a világgazdaságban. Az első az erősödő  politikai polarizáció, amely szerinte hátráltatja egy átfogó gazdasági reform bevezetését, ami lehetővé tenné a hosszú távú, fenntartható növekedést. A második a világban látható jövedelmi, vagyoni és a lehetőségekben megmutatkozó egyenlőtlenségek növekedése. Ez tovább növeli a népesség nagy tömegeinek elkeseredettségét, és még inkább elbátortalanítja a politikusokat a reformok bevezetésében. A harmadik a gazdasági-pénzügyi rendszer, amely már jónéhány éve a jövőtől „kölcsönzi” a növekedést, más szóval feléljük a jövőnket. Anélkül nő világszerte az államadósság, hogy javulnának a kilátások a fenntartható növekedésre.

A jelenlegi, már régóta kiegyensúlyozatlan makrogazdasági politika növeli a kockázatát a váratlan piaci árfolyammozgásoknak, különösen a jegybankokba vetett – korábban már említett – szinte vak bizalomnak köszönhetően. Ha ehhez hozzávesszük a politikai elittel szemben az Atlanti-óceán mindkét oldalán fellépő mozgalmak szaporodását és a radikalizmus növekedését, akkor egyértelmű, hogy a korábbaiaknál gyakoribb és nagyobb hirtelen ármozgásokra kell felkészülnünk.

Míg korábban a negatív kamatok – vagy akár a hosszú időn keresztül alacsonyan tartott kamatok – elképzelhetennek számítottak a közgazdaságtanban, ma elértünk oda, hogy a világban létező államadósság mintegy 30 százaléka negatívan kamatozik. Ez torzítja az értékpapírpiacok összességét, mert a hosszú ideje ultra alacsony kamatszint mellett csak növekvő kockázatvállalással lehet pozitív hozamokat elérni, így egyszerre túl sok piaci résztvevő vállal túl nagy rizikót. Ezáltal a piacok árképzési mechanizmusa torzul, a legtöbb befektetési eszköz ára elszakadt a fundamentumoktól. Ez egyúttal csökkenti a portfólió diverzifikációjának hatásosságát is – például nem igaz már, hogy a részvényárak csökkenésekor emelkednek a kötvények, és így a portfóliót ezek megfelelő arányával kiegyensúlyozottá tehetjük. El-Erian szerint a korábbi évekhez képest jóval alacsonyabb hozamokra kell felkészülni, emellett megnő a volatilitás, és egyre többször fordul majd elő, hogy előre nem látható módon korrelálnak egymással az árak egymástól teljesen eltérő befektetési eszközök esetében. Mindezek különösen megnehezítik a hosszú távon gondolkodó intézményi befektetők, például nyugdíjalapok helyzetét.

El-Erian szerint a kockázatok csökkenthetők a készpénznek a portfólióban a megszokottnál nagyobb arányával és az arannyal. Az arany árfolyamában ráadásul jelentős növekedési potenciál van, ha előbb vagy utóbb a jegybankok likviditásbővítésre tett óriási erőfeszítései végre beindítják az infláció növekedését. Az aranyár emelkedéséhez nem is szükséges a ténylegesen növekvő infláció, elég lehet már az ezzel kapcsolatos várakozások megjelenése is. El-Erian úgy látja, hogy ezt az összefüggést egyre több befektető ismeri fel, és mivel egyre inkább nőnek a félelmek a részvények és a kötvények túlértékeltsége miatt, érezhetően erősödik az arany iránti kereslet.

Tóth Péter

Ray Dalio szerint az arany a legjobb menedék

A világgazdaság működését, összefüggéseit megérteni nem egyszerű feladat. A különböző – sokszor egymással ellentétes – hatások eredőjét kiszámítani a legjobb közgazdászok számára is komoly kihívást jelent. Aki pedig befektet, azt az érdekli leginkább, hogy mindezek a különböző erők milyen árfolyammozgásokat eredményeznek a tőkepiacokon. Manapság, a rekord alacsony – sok országban már negatív – kamatok világában pedig mindenki, akinek van megtakarított pénze, rákényszerül arra, hogy befektetővé váljon, ha nem akarja elfogadni, hogy az inflációt sem elérő kamatokon keresztül a vagyona lassan, de biztosan elolvadjon.

A közgazdaságtan mint tudomány fontosságát jelzi az is, hogy legjobbnak tartott művelőit évről évre Nobel-díjjal jutalmazzák. Az ily módon kitüntetett kiemelkedő tudósok azonban nem feltétlenül sikeresek befektetőként, legtöbbjük meg sem próbálja, hogy az egyetemek és kutatóintézetek nyugalmas világát felcserélje a pénzügyi piacok kiszámíthatlanságával. Van a díjaknál objektívebb mérce is, nevezetesen a siker. 1998-ban komoly pénzügyi válsághoz vezetett az LTCM hedge fund (fedezeti alap) csődje, melynek három vezetője közül kettő egy évvel korábban kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat. (A bukás akkora volt, hogy a Fed vezetésével a világ legnagyobb bankjainak kellett összefogni, hogy a globális pénzügyi rendszer működése ne inogjon meg. A történteket egy nagy sikerű könyv is elemezte.)

Sok kiváló közgazdász azonban sosem dolgozott az egyetemek védett környezetében, hanem a szabad piacon, befektetések menedzseléséből akart élni. Akik ebben a világban tartósan kiemelkedő sikereket tudnak elérni, azokra érdemes odafigyelni, hiszen komoly tudás nélkül nem lehet az állandóan változó gazdasági környezetben sorozatban jó döntéseket hozni. Soros György nevét mindenki ismeri, nézeteit sokan vitatják, az azonban nem vitás, hogy nem tehetett volna szert sok milliárd dolláros vagyonra, ha nem lett volna zseniális befektető.

Ray Dalio is nagyágyúnak számít a sok milliárd dolláros befektetési alapok kezelői között. A minap pedig éppen a Fed meghívására tartott előadást jegybanki vezetők számára. Mint kifejtette, a világgazdaságban az eladósodottság soha nem volt olyan magas, mint most, az IMF legfrissebb adatai szerint 152 billió dollár, ami a globális GDP-nek nagyjából a kétszerese. A világgazdasági válság óta a kamatok rekord alacsony szinten vannak, a mennyiségi lazítási programok egymást érik, hatásuk azonban egyre kisebb, sőt gyakorlatilag már nem mérhető. További mozgástere a monetáris és a fiskális politikának már alig van. Japán van legközelebb a limithez, ahol az államadósság az éves GDP két és félszerese, Európa egy lépéssel mögötte, az USA egy-két lépéssel Európa mögött, kevéssel utánuk pedig Kína következik. Dalio megemlítette, hogy az amerikai társadalombiztosítási rendszer nem fenntartható, és belátható időn belül össze fog omlani – ez a probléma persze nem csak az óceán túloldalán fenyeget. A jegybankok pedig olyan helyzetbe manőverezték magukat, amiből nem lehet jól kijönni. Ha a Fed nem emeli meg az alapkamatot gyorsan, a következő recesszióban már nekik is negatív kamatokat kell bevezetni – ami egyébként máshol sem enyhítette a válságot. Ha viszont most kamatot emelnek, akkor a következmény óriási árfolyamesés lesz az értékpapírpiacokon, és ezen keresztül maga a Fed fogja kirobbantani a recessziót. Dalio szerint már egy százalékos kamatemelés is az utóbbi 35 év legnagyobb zuhanását okozná a kötvénypiacokon, de az emelkedő kamatok a részvényárfolyamokra is mindig rossz hatással vannak. A zuhanó eszközárak első körben a bankok mérlegét érintik negatívan, Dalio elsősorban az amúgy is a fizetőképesség határán táncoló európai bankokat félti. Ha pedig a bankok bedőlnek, az az egész világgazdaságra nézve pusztító hatást gyakorolna.

Ray Dalio szerint a világ nem fog összeomlani, az emberiség ennél sokkal nagyobb problémákat is túlélt. A katasztrófa pedig nem holnap fog bekövetkezni. A legfontosabb, hogy lehetőségeinkhez mérten felkészüljünk. Ha amúgy is a nulla közelében vagy akár alatta van a kamat, miért kellene pénzünket egy kétes fizetőképességű bankban tartani? Hiszen a pénzt – legalábbis egyelőre – kivehetjük, és tarthatjuk éppenséggel otthon vagy valahol egy trezorban is. (Ezt teszi például a világ egyik legnagyobb viszontbiztosítója, a Münchener Rück is.) Ha félünk attól, hogy az országunk valutája – például a magas államadósság miatt – elértéktelenedik, akkor átválthatjuk más valutára is – persze szintén készpénzben.

Dalio úgy véli, hogy a készpénznél is jobb alternatíva az arany, amely már legalább 5000 éve biztosította a vagyonok értékének megőrzését. Ha bekövetkezik a legrosszabb, amitől tarthatunk, a legjobb biztosítási kötvénynek az arany és az ezüst fog bizonyulni.

Tóth Péter

Visszatért az arany! Ezekkel a szavakkal kezdi Ronald-Peter Stoeferle szokásos (minden év nyarán kiadott) elemzését, melynek címe találóan In Gold We Trust – az aranyban bízunk. Stoeferle korábban évekig az osztrák Erste Bank egyik vezető elemzője volt, majd önállósította magát, és néhány éve megalapította saját befektetési alapkezelő cégét. Most aktuális írásából idézünk.

Az utóbbi harminc év legerősebb negyedéves teljesítményét mutatta a nemesfém, és ezzel véget vetett a több év óta tartó „medvepiacnak”. Az áremelkedés fő mozgatórugója a világgazdaság válság utáni gyógyulását övező kételyek szaporodása. Sikerül-e a monetáris fájdalomcsillapítók évek óta történő alkalmazását leállítani, vagy be kell látniuk a gazdaságpolitika irányítóinak, hogy ez a terápia nem vezetett célra?

Növekedést illetve inflációt gerjeszteni – ez ma a pénzügyi vezetés fő célja. A hitelállomány növelése, mely a növekedéshez lenne szükséges, nem akar beindulni. Még az Európai Központi Bank is – mely a válság után eleinte visszafogottan reagált – ma már a tartós monetáris improvizáció és mesterséges stimuláció eszközeihez nyúl. Az általános bizonytalanság a BREXIT óta még inkább növekedett.

Az alacsonyan tartott kamatok évek óta tartó politikájával a jegybankok magukat olyan helyzetbe manőverezték, amiből csak vesztesen jöhetnek ki, hiszen a cél, amit el akartak érni, nem valósult meg. Akár tovább ragaszkodnak az alacsony – sőt sok esetben negatív – kamatokhoz, akár valtoztatnak és kamatot emelnek – a kockázat mindkét esetben óriási. Az aranyba való befektetés ellen korábban az egyik legfőbb érv az volt, hogy az arany nem fizet kamatot mint a kötvények vagy osztalékot mint a részvények. Ma a negatív kamatok korszakában ez megfordult, hiszen – a történelem során először – elmondható, hogy az arany után nem kell kamatot fizetni.

Ultima ratióként már több gazdasági nagyhatalomnál komolyan foglakoznak a helikopterpénz ötletével. Miután a likviditásbővítés eddigi hullámai elsősorban a befektetési eszközök árainak növelésében, és így a gazdagok még gazdagabbá válásában csapódtak le, most a bankszektor megkerülésevel adnának közvetlenül az embereknek frissen kibocsátott pénzt, hogy növeljék a keresletet. Az reálisnak tűnik, hogy egy ilyen pénzeső – legalábbis átmenetileg – beindítaná a régen várt inflációt. Más kérdés, hogy mi következne ezután, és mennyire lennének a pénzügyi politika irányítói urai a helyzetnek.

Az USA-ban már évek óta gondolkodnak és beszélnek a monetáris vészprogramok küszöbön álló leállításáról. Ez, és az egészséges fejlődés látszatát mutató amerikai gazdaság a dollár erősödéséhez vezetett. Többek között az erős dollárnak is köszönhetően a nyersanyagok és az arany árfolyama gyengélkedett. Eddig azonban a monetáris politika normalizálása a harmadik QE (mennyiségi lazítási) program leállításában és egy alig érzékelhető, 25 bázispontos (0,25%) kamatemelésben merült ki. Az amerikai fellendülés máris kifulladt. A Fed egyre csak halogatja a korábban már sokak által biztosra vett újabb kamatemeléseket. Ha az emelési ciklus végleg megakad, az komoly bizalomvesztéshez vezetne mind a Fed, mind a dollár irányába, így utóbbi árfolyama ismét gyengülni kezdene. Ez a nyersanyagárak emelkedéséhez, ezen keresztül az infláció növekedéséhez vezetne, és az aranynak is nagy mértékben kedvezne.

Stoeferle szerint elérkezett az inflációra érzékeny befektetések ideje, így elsősorban az aranyé, de érdekesnek tartja az ezüstöt és a nemesfémekre specializálódott bányavállalatok részvényeit is.

Az utóbbi egy év eseményei alapján az elemző megerősítve látja véleményét, és azt jósolja, hogy az aranyár két éven belül el fogja érni az unciánkénti 2300 dollárt.

Tóth Péter

Valószínűleg megtalálták a magyarázatot a Föld legnagyobb aranylelőhelyére. Kialakulásához a tudósok szerint három dolog együttműködése is kellett: vulkáni aktivitás, ősi mikrobák és oxigénhiányos légkör.

Egy új elmélet megmagyarázhatja, miért van annyi arany a dél-afrikai Witwatersrand-medencében, Johannesburg közelében. A kutatók szerint itt található az összes arany 40 százaléka, amit valaha kiástak a földből. Christoph Heinrich, a svájci ETH geológusa szerint ez a legnagyobb összefüggő aranylelet, háromszor nagyobb, mint az eddig ismert Muruntau, amely az üzbegisztáni Kizil-kum sivatagban található.

Az arany ritka elem, ami az univerzumban csak a szupernóva-robbanásokkal keletkezik. A fém születése óta, 4,6 milliárd éve jelen van a Földön, nagy része a bolygó magjában található, a többi pedig sokkal ritkábban, a köveken keresztül jutott feljebb.

Néha viszont egy fizikai jelenségnek köszönhetően az arany gyakoribb lesz egyes kőzetrétegekben. Ez a helyzet a Witwatersrand-medencében is, ahol a szénben gazdag rétegeknek néhol egy százalékát is az arany adja.

Az, hogy ez az arany hogy keletkezett, nem egészen világos. A tudósok eredetileg azt gondolták, hogy mechanikus folyamatok játszanak ebben szerepet, de hatalmas hegyek nélkül ez itt nem működhetett. A legfrissebb kutatások szerint viszont 2,9-2,7 milliárd évvel ezelőtt egyszerre volt jelen több körülmény. Először is masszív lávafolyamok kénes gázokat szabadítottak fel, az így képződött savas eső megette az aranytartalmú sziklákat, amik így a vízbe jutottak.

Levegő, oxigén nélkül kénhidrogén keletkezett, ami képes volt egyben tartani nagy aranyképződményeket. Ezek között a körülmények között az arany viszonylag oldhatóvá válik, az óceánban feloldódva jöttek szembe a primitív mikrobák, amelyek vastag szénréteget alakítottak ki, emiatt állapodott meg pont ott ez a rengeteg arany. Az elméletnek ugyanakkor vannak kritikusai is, akik szerint túl sok körülménynek kellett összejátszania egyszerre.
Az eredmények a Nature Geoscience című szaklapban jelentek meg.
Forrás: index.hu